Olvasási idő: 2 perc
Az Arany Ászok márkával a magyar piacon a Dreher Sörgyár jelentkezett nagy sikerrel. A gyártást 1948-ban a söripar államosítása után szüntették be. Egészen 1989-ig kellett várni, hogy újra kezdjék a főzését, és hogy újra elérhető legyen a fogyasztók számára.
Az Arany Ászok a pohárban hozza a kötelezőt: tiszta, aranysárga, korrekt habbal, ami pontosan addig él, amíg kimondod, hogy „egészségedre”. Illatában a jól ismert vonal: gabona, kenyérhéj, egy árnyalatnyi komló – de inkább csak emlék szintjén. Ha nagyon keresed, megvan, ha nem, nem hiányzik.
Kortyban könnyű, sőt, talán túl könnyű. A maláta gyorsan felvillan, majd szinte azonnal félreáll, hogy átadja a helyét egy óvatos, már-már félénk keserűségnek. Nincs benne hiba, de sajnos karakter sincs sok: olyan, mintha a sör folyamatosan elnézést kérne azért, hogy itt van. A szénsav dolgozik rendesen, többé kevésbé ez viszi a hátán az egészet.
A lecsengés rövid és felejthető, ami egyszerre előny és hátrány. Előny, mert nem fáraszt, hátrány, mert nem hagy nyomot. Ez az a sör, amiből gond nélkül megiszol három korsóval, vagy három üveggel, majd hazafelé azon gondolkodsz, ittál-e egyáltalán valamit.
Az Arany Ászok nem rossz sör – csak nagyon óvatos. Biztonsági játék, steril pálya, nulla kockázat. Ha beszélgetni jöttél, tökéletes háttérzaj. Ha sört kóstolni, akkor inkább csak bemelegítés.
Fotó: Kovács Gábor Maláta
