Olvasási idő: 2 perc
Meggyőződésük, hogy söreik révén fontos tápanyagokhoz jutnak, ezért rendszeresen fogyasztják – hétköznap és ünnepnap egyaránt. Nyilván ezért is bízzák meg az ital elkészítésével,a falu legidősebb asszonyát. Ő szervezi meg a többszöri behordást is, hiszen egy liter sörhöz tizennyolc kiló kukoricára van szükség. Számítsuk csak ki, hány kiló kell ahhoz, hogy megtöltsék a hatvan-hetven literes erjesztőedényeket!
A kézzel morzsolt kukoricaszemeket hegyes pálmafagyökérrel őrölik. A lisztet a főzőasszony apránként egy forróvizes edénybe önti, és folyamatos keverés mellett több órán át főzi a sűrűsödő masszát, majd az edényt leveszik a tűzről és a pépet hagyják kihűlni.
Ezt a legfontosabb művelet, az erjesztés beindítása követi. A nők, miután a kukoricalisztet megrágják, beleköpik egy edénybe, így a nyál enzimjei a keményítő egy részét cukorrá alakítják. Minden öt évnél idősebb lány részt vehet ebben a munkában, csak a menstruáló lányok-asszonyok nem.
Ezek után a masszát megszűrik egy pálmarostokból font szitán (ezt a műveletet a férfiak nem láthatják), majd újabb főzés kezdődik, miközben az edénybe érett banánt dobnak további édesítés céljából. Végül vizet adnak hozzá, amíg el nem érik a kívánt sűrűséget. A kóstolás már a férfiak dolga. Amódszer évezredes, de a mai napig gyakorolják az Andok közelében és eszükbe sem jut, hogy valamiféle modern kukoricasört fogyasszanak helyette!
A leghíresebb chicha ivó Dona Maria, Thorton Wilder Szent Lajos Király hídja című könyvének egyik szereplője. Történetét ITT olvashatja el.
