És a sörivókkal mi lesz?

Az ünnep gondolata egy kaliforniai sörözőből indult és a világhálón azonnal követőkre talált, rövid idő alatt átkelt az óceánon, mint az amerikaiak jó pár más ünnepe. A pionír szervezők eredetileg arra ösztönözték a főzdéket, hogy ezen a napon hívják meg egy italra azokat, akik egész évben azért dolgoznak, hogy mindig lehessen a sörivók poharában kedvenc italukból.   A nemzetköziség jegyében pedig kifejezetten ajánlották, hogy a kedvenc helyi, hazai sörök mellett fogyasszanak más nemzetek söréből is.

A meghívás szó jól cseng és nincs mese, minden sörivó kedvence az ingyen sör, a potyapia. Erről azonban szűk körben végzett közvéleménykutatásom alapján szó sem volt, így aztán, sörnap ide, ide világünnep oda, senki nem ivott se többet, se kevesebbet, mint nyáron bármikor egy átlagos pénteki napon. Akik eleve utálják a sört azért nem, akik meg amúgy is napi sörfogyasztók, nem csak az ilyen ünnepnapokon fogyasztanak bőséggel a folyékony kenyérből.

Szóval nekünk sörivóknak nem igazán ünnep ez, hiszen mi naponta jelentős összeggel járulunk hozzá, hogy minden nap a sör napja lehessen és igazán egyszer már megünnepelhetnének bennünket egyszer egy évben azok, akiket az év többi napján mi szponzorálunk. Várjuk a javaslatokat az sörivók napjára és kéretik nem „a nekik minden nap ünnep” típusú válaszokkal előjönni!