Olvasási idő: 1 perc
„A bolsevikek sikertelen oroszországi mértékletességi kampánya nyomán az alkohol megerősödve tért vissza a Vörös Hadsereghez. A vodkaadagot 1942-ben napi száz grammban határozták meg. A háború vége felé pedig, amikor a szovjet csapatok előrenyomultak Németországban, zsákmányolt alkohollal egészítették ki az adagjukat.
A németek visszavonulásuk során gyakran céltudatosan hagyták hátra alkoholkészleteiket, és úgy számoltak, hogy egy részeg szovjet katona kevésbé lesz eredményes. A valóság azonban az volt, hogy a szovjetek olyan bőséges emberanyaggal rendelkeztek, hogy semmiféle alkohol nem tudta megállítani őket.
Az eredmény végül az lett végül, hogy a német polgári lakosság, különösen a nők szenvedtek a legjobban a részeg szovjet katonáktól. A szovjet hadseregen belüli erős alkoholfogyasztás egészen a háború végéig csúcsra járt.
Sztálin egy alkalommal azt mondta Anthony Eden brit külügyminiszternek, hogy tábornokai „jobban harcolnak, ha részegek.”
