Sör és terroir

A terroir a bor világában azokról a részletekről – talaj, domborzat, éghajlat, szőlőfajta és a többi – szól, melyek meghatározzák a bor minőségét és összekapcsolják a végeredményt a termőterülettel. Mert ugye nincs két egyforma bor, hiszen ahány domboldal, lejtő, vagy dűlő, annyiféle a bor. A terroir vagyis az eredetmegjelőlés a bor esetében egyszerű, hiszen  egyrészt egyértelmű, hogy a szőlő hol termett, másrészt a feldolgozása is a termőterületen, vagy annak közvetlen közelében történik.

Annak ellenére, hogy a sör több összetevőből készül, mint a bor, a hozzá szükséges gabonaféléket  minden egyes kontinensen és mindenféle éghajlaton termesztik: Oroszországtól Kínáig, Európától Amerikáig. Így eredetileg a sör, hasonlóan a borhoz, helyi ital volt, minden sör jellemző volt arra a vidékre, ahol főzték. Így jöttek ltre olyan „terroir sörök”, mint a kölni Kölsch, a düsseldorfi alt, a gosslari Gose, a grodziski Grodziskie, de ide sorolható a mexikói agavé sör a Pulque is.

A terroir fogalma nehezen alkalmazható a sörre, mivel az igen ritka, hogy egy sörfőzde, csak a helyi alapanyagokkal dolgozik. A sörfőzdék az alapanyagokat a világ minden tájáról szerzik be, így aztán  minden országban több száz különböző sört található. De ha ugyanazt a receptet, ugyanazoknak az összetevőknek a felhasználásával, ugyanaz a sörfőző készít el másutt, más vizekkel előállítva, más eredményt kapunk.

Igaz ugyan, hogy a terroir definíciójában két különböző típusú territorialitás létezik. Az első amit az alapanyagok egyedisége jelent. A másik szorosabb formában kapcsolódik az adott vidék kulturális hovatartozáshoz, a hagyományaihoz és történeleméhez. A sörbarátoknak be kell érniük ez utóbbival és azzal, hogy a sör soha nem látott változatossága, jól alkalmazkodhat bármely ország gasztronómiájához.