Tudta-e, hogy a záróra...

A kocsmai zárórát először 1310-ben rögzítették, méghozzá Münchenben, majd ezt követően egyre több városban. Betartását már a középkorban Is a hatóság ellenőrizte. Minden sörfőzőt köteleztek arra. hogy mindig „teljes mértékkel mérjen” és hogy az ebből származó jövedelme után az adót rendezze. Bírsággal járt, ha az utolsó harangszót – a záróra jelét – követően is tovább csapolták a sört. A tizenhetedik században a sörmérésre vonatkozó külön rendelkezés írta elő Berlinben, hogy „esténként mihelyst a dobszó figyelmeztet, azaz amikor templomban kilenc órára harangoznak a csapolás befejeztetik”. Ennek jeléül az erre hivatott ember krétával keresztet – zapfenstreich – húzott a hordó csapjára. amint az ütemes jelzések felhangzottak. A zapfenstreich megfelelője a katonai nyelvezetben a takarodó.

És azt tudta-e, hogy Magyarországon is szigorúan szabályozták a kocsmák nyitva tartását? Magyarországon Mária Terézia idejében szabályozták először az italmérés rendjét. Ennek értelmében a várost serfőzők csak délután négytől. a városkapun kívüliek már három órától csapolhattak sört. A kocsmai játék azonban a „bormérő, sermérő. csapszékekben és a kávémérő házakban is, a biliárdot is beleértve csak négy órától szabad”. Azonban a „városba érkező utasember számára sert, illetőleg minden étel és italneműt még a tilalmas időben is szabad kiszolgáltatni”. Ehhez az utasokat. azaz közvetve az idegenforgalmat támogató passzushoz hasonló Angliában még a XX. század végén Is létezett. Ennek köszönhetően számos falucska lakói pattantak kerékpárra. hogy a tilalmas délutáni órákban a szomszéd falu kocsmájában jussanak jól megérdemelt pint söreikhez.

#záróra, #tudta-e