Olvasási idő: 3 perc
A házi sörfőzés a szesztilalmi időket követően gyakorlatilag nem létezhetett az Egyesült Államokban, mivel ezt az 1970-es évekig – miközben a házi borászat működhetett – törvény tiltotta.A házi sörfőzést újra legalizáló törvényt Carter elnök csak 1978-ban írta alá. Bizonyos államokban már előbb is lehetőség nyílt a házi sörfőzésre és ezzel a lehetőséggel élt Charlie Papzian is.
Első saját főzetét még 1972-ben készítette egy egyetemi tivornyához, akkor még dilettáns pancsolóként. Eleinte Papazian még védőszemüvegben és esőkabátban dolgozott.
– Még nem voltam teljesen ura az erjedési folyamatoknak, így olykor, amikor kibontottam egy palackot, vagy megcsapoltam egy hordót, olykor sörzuhanynak voltam kitéve – emlékszik vissza egy interjúban a hőskorra.
1978-ban Papazian vezetésével néhány hobbifőző megalapította az American Homebrewers Associationt (Amerikai Házifőzők Egyesülete). Az AHA több tízezres tagsága mellett milliónyian vannak, akik az otthoni tűzhelynél rendszeresen munkálkodnak a komlóval és a malátával. Ha biztosra akarnak menni, már nem kell improvizálniuk, hanem kész főzőkészletet használhatnak. Ezek maláta- és komlókivonatokat tartalmaznak, amelyek megkönnyítik a főzését. Sokan persze nem lépnek túl a laikus háziipar keretein, de vannak olyanok is, mint a bostoni Jim Koch, aki szintén házifőzőként kezdte, de ma már sörfőzdéjét a Samuel Adams-t számottevő sörgyárként jegyzik az évi egymillió hektoliteres termelésével.
Ami néhány különc furcsa hobbijaként indult, mostanra teljesen átformálta az Egyesült Államok sörfogyasztásáról alkotott képet. A házi sörfőzés úttörői ugyanis felismerték, hogy egy kis gyakorlattal és olcsó felszerelés segítségével éppolyan jó sört tudnak otthon előállítani, mint az importmárkák, amelyekért addig vagyonokat fizettek. Ezzel Amerika túljutott a holtponton, és elkezdte az óráját visszapörgetni a sör és a sörfőzés régi szép napjaihoz.
Köszünjük Charlie!
