A sörivók sportja

Egy darts világbajnoki, vagy Premier League meccs láttán egyértelművé válik, hogy a sör és a sport kapcsolata ebben a játékban csúcsosodik ki. Egyrészt a játékosok többsége, a világranglistán elfoglalt helyezésétől függetlenül, kifejezetten kocsmai figura – és sokan közülük valóban valamelyik pubban kezdtek el nyilakat dobálni ahonnét remek nyíldobáló képességüknek köszönhetően emelkedtek ki. A kiemelkedés, a rangos versenyek pénzdíjait elnézve, egyáltalán nem túlzás!

Másrészt a legnagyobb darts versenyek hangulata, a jókedvű söröskorsókat emelgető tömeg, a megszállott rajongás, a száznyolcvanakat követő diadalittas üvöltés mind-mind a sportág származási helyét a kocsmát idézi. Ha valami tönkre teheti a darts vidám, határozottan kocsmai jellegét, akkor az az a pillanat lesz, amikor olimpiai sportág lesz.

Sör nélkül könnyen lehet, soha nem jött volna létre a sportág. Nem kizárt, hogy kocsmáros volt a feltaláló, aki először akasztott fel egy céltáblát angliai kocsmája falára, hogy a szórakozó sörisszák, minél több időt legyenek a kocsmában és ezzel arányosan, minél több sör fogyasszanak. Arról az állítólagos tényről nem is beszélve, hogy a tábla középpontjának magasságát és a dobótávolságot is eredetileg sörösrekeszben(!) adták meg, mert annak méretei elég régóta szabványosak.

Az amatőrök és a profik persze ma már két külön kategória, míg előbbiek játéka ma is elképzelhetetlen sörivás és kocsma nélkül, utóbbiaknak ma már tilos a célzóvíz használata. A profik játéka elsősorban a dupla kiszállós 501-es, míg a kocsmákban – elkerülendő a soha véget nem érő játszmákat – inkább a Crickett, a Shanghai és a High Score a menő, melyek nagyjából befejezhetők, mire lecsúszik a játékosok torkán az előző játék vesztese által fizetett sör.