A csatos üveg

Németül Bügelverschluss, angolul clip closer, magyarul kengyelzár a neve annak az eszköznek, melynek szabadalmát az amerikai Charles de Quillfeldt, aki 1875. január 5-én jegyeztette be. Hogy mégis a németek jártak elől a kengyelzár tökéletesítésében az annak köszönhető, hogy Karl Hutter német vállalkozó megvásárolta a feltalálótól a szabadalmat.

Az eszköz mechanizmusa zseniális, mert a palack kinyitásához nincs szükség semmilyen eszközre, és a csavaros kupakhoz hasonlóan tetszőleges gyakorisággal nyitható és zárható az üveg. A jellemzően porcelán tető, egy drótemelővel van rögzítve a palackhoz, és a szivárgásmentességet egy gumi tömítőgyűrű biztosítja. Akkoriban ez a zárási mód volt a biztosíték a sör biztonságos szállítására, hiszen ez garantálta, hogy a sör szén-dioxidjából származó nyomás kibírja.

Hogy manapság elsősorban mégsem ezt használjuk a palackos sörök lezárására, azt egy 1892-ben szabadalmaztatott találmánynak az ún. koronazárnak köszönhetjük. Néhány sörgyár – Wieselburger, Dinckelacker, Flensburger, stb.– soha nem lett hűtlen a csatos üveghez és ha manapság ismét reneszánszát éli ez a üvegzárási mód, azt elsősorban azoknak a hagyománytisztelő német főzdének köszönhetjük, amik ezzel is szeretnék hansúlyozni, hogy különleges minőséget képviselnek.