Biliárdper

1856-ban érdekes pereskedés folyt a kőbányai sörgyáros, Schmidt Péter és a pesti Kávésok Testülete közt. Schmidt úr Üllői úti Serfőzőházának sermérésében két biliárdasztal felállítását kérte a Tanácstól és erre az engedélyt meg is kapta. Ebben az időben, a pesti serházakban külön teremben mérték a könnyű fickó sert és külön a nehezebb fajta sereket. A két biliárdasztal a két külön teremben volt felállítva.

A kávésok, akik üzleti érdekeik sérelmét látták abban, hogy a serfőzőházi ivóban biliárdasztalok felállítását engedélyezik, fellebbeztek a határozat ellen. Erre a Tanács az engedélyt visszavonja. Ekkor Schmidt úr fellebbez, újra megkapja az engedélyt, de a kávésok is nyomban újra fellebbeznek. Így megy ez egészen 1867-ig; hol az egyik, hol a másik érdekelt fél fellebbez, de végül a kávésok győznek: Schmidt úrtól véglegesen visszavonják a biliárdasztalok felállítására szóló engedélyt.

Megjegyezzük, hogy természetesen nem a manapság kocsmákban divatos pool biliárdról, vagy a nagymenő snookerről van szó, hanem a háromgolyós karambolról, amit itthon a vendéglátóhelyeken, az úri közönség játszott. Ebben a játékban a cél karambol elérése, azaz, hogy a saját golyó ütközzön a piros golyóval és az ellenfél golyójával is tetszőleges sorrendben.

Az ötvenes években a biliárd kiment a divatból – egyedül a leggyermetegebb változatával, a rex-szel találkozhatunk olykor szakszervezeti üdüléseink alkalmából. A nyolcvanas években aztán a pool diadalmasan visszatért és lett az egyik legnépszerűbb kocsmai játék. Karambol-asztallal sajnos manapság nagyon ritkán lehet találkozni, még a biliárdtermekben is.

Foto: Luke Davis (Unplash)