Olvasási idő: 3 perc

A többiek este beutaztak a belga fővárosba, én azonban elég gyengén voltam eleresztve, inkább maradtam és elsétáltam a repülőtértől nem mesze eső település felé. Gondoltam, hogy hasznos tapasztalatokat szerezhetek a belga kocsmakultúra megismerésében. Aznap már tanulmányoztam a belga sörválasztékot: gueuzze-vel kezdtem, a Hoegaardennel folytattam, de ittam a kommersz Jupeliert is.

Zaventemben nem kellett sokáig kószálnom, hogy rábukkanjak egy nekem tetsző sörözőre. Írhattam volna kocsmát is, de a hely sokkal inkább emlékeztetett egy kellemes kávéházra, mint egy pesti becsületsüllyesztőre. Meglepetésemre a helyiség több asztalánál sakkoztak. Mindenekelőtt azonban a pulthoz léptem és áttanulmányoztam a sörválasztékot. Az ötféle csapolt sör közül rövid vívódás után egy trappista sör, a La Trappe Duobel. mellett döntöttem. Veszélyes ital, mert elsőre nem tűnik fel a magas alkoholtartalma és könnyen meg lehet tőle mámorosodni.

Szóval az első  sörrel a kezemben az egyik sakkasztalhoz álltam, ahol épp egy izgalmas sakk parti végjátéka vette kezdetét. A világos bábukat vezető fiatalember vehemensen támadta idősebb partnere sötét királyát, de egy elhamarkodott lépését követően sötét döntetlenre tudta menteni a játszmát. A partit követő elemzésbe magam is beleszóltam, rám néztek és bár egyből kiderült, hogy idegen vagyok egyetértőleg bólogattak, sőt azt is megállapították, jó volt a meglátásom, hogy világos hol hibázott.

Újabb La Trappe és újabb partielemzést követően lehetőséget kaptam, hogy én is asztalhoz ülhessek. Örömmel fogadtam a lehetőséget és, hogy a bizalmat megháláljam lendületes támadással próbáltam mielőbb dűlőre vinni a játszmát. A fránya sör azonban megtréfált, így amikor bejelentettem a háromlépéses mattomat, ellenfelem mosolyogva közölte, hogy a dolog működne, ha vezéremet nem hagytam volna ütésben.

Sebaj mondta, hozott egy újabb La Trappet, miközben én egy új ellenféllel próbáltam felvenni a versenyt, de sajnos egy ostoba elnézés után, ismét vereséget szenvedtem. Eddigre már kiderült, hogy magyar vagyok és sajnos az is, hogy sörivásban erősebb versenyző vagyok, mint sakkozásban. Ennek ellenére, homályosuló tekintettel és tompuló aggyal folytattam vesszőfutásomat: minden vereség után újabb La Trappe lett a jutalmam.

Szerencsémre a záróra előtt – valami véletlen folytán – sikerült nyernem is egy partit, talán ellenfelem többet ivott, mint én és végre először én fizettem egy sört ellenfelemnek.

A többire már nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy a szálloda felé tántorogva elhatároztam: ezentúl sakkozás közben kevesebbet és csak könnyű világos söröket fogok inni.