A sör forradalmai

 Kétségtelen, hogy százötven év után ismét forradalmi változások történtek a sörfőzésben. A mennyiségi főlény természetesen megmaradt a nagy multinacionális sörgyárak kezében, de tekintélyüket jócskán lerombolta az Amerikából elindult sörforradalom.

Amikor a tizenkilencedik században Josef Groll, Anton Dreher, Gabriel Sedlmayer és a sörfőzés többi nagy alakja megoldotta a sör ipari méretekben történő előállításának problémáit, a megjelenő pilseni, bécsi, dortmundi, müncheni alsóerjesztésű sörök elterjedése ugyancsak hasonló, ha nem nagyobb forradalmat hozott a sörgyártásban.

A század végére a laikus háziipar illetve a sörmanufaktúrák sörei gyakorlatilag eltűntek a piacról.  Helyüket fokozatosan átvették a kor technikai vívmányaival felszerelt üzemekben, szigorú technológiával gyártott, átlátszóan tisztára szűrt, megbízhatóbb minőségű nagyüzemi lágerek.

Csak néhány országban – Németországban, Belgiumban és az Egyesült Királyságban – maradtak fenn azok az üzemek, melyek felső- és spontánerjedésű sörökkel tartották életben a tradicionális söröket, miközben az alsóerjedésű sörök gyártói soha nem látott mértékben árasztották el a világot az egyensörökkel.

Természetesen voltak köztük gazdagabban, komlózott, vagy éppenséggel erősebbre főzött, világos, vagy barna sörök, de mivel alapjuk a komló-maláta-víz rendíthetetlen szentháromsága és az egy „ősre” visszavezethető élesztő dominált, a különbségek nem jelentettek szélsőségeket.

Ebbe a langyos állóvízbe köptek bele az amerikai házi sörfőzők, amikor az 1980-as évektől az otthoni a „fürdőkádban” nekiláttak felsőerjedésű söröket főzni. Ami eleinte néhány bolondos figura hobbijajként indult, néhány év alatt teljesen megváltoztatta a sörfőzés addig rendíthetetlen rendszerét.

Míg Angliában az 1960-as években a CAMRA – Campaign for Real Ale (Mozgalom az igazi ale-ért) – azért alakult, hogy megvédje a tradicionális ale-főzdéket a bezárástól, a láger sörök intenzív piacfoglalásától, addig az amerikai sörivók azért harcoltak, hogy végre hazai főzésű, igazán jó sört ihassanak.

Az amerikai házi sörfőzők mozgalma ezért is fordult különös érdeklődéssel az ale-élesztő, a kétsoros árpa és az amerikai komlók – kezdetben elsősorban a Cascade – felé. Ha a későbbiek az erősebben komlózott IPA felé billentették is a mérleg nyelvét, az amerikai sörforradalom első zászlóshajója egy APA – az Anchor Liberty Ale lett.

A fordulat megállíthatatlannak bizonyult. Amerikában egyre másra alakultak a sörforradalom gyermekei, a kisüzemek és a ragály megállíthatatlanul terjed tovább az Egyesült Királyságban, az Európában legtöbb sörfőzdével rendelkező Németországban és szerencsénkre Magyarországon is.

Az utóbbi években alig akad ország az öreg kontinensen, amit ne érintett volna meg a sörforradalom szele. Még a tradicionális láger-nagyhatalom Csehországban is egyre-másra nyílnak újabb és újabb sörfőzdék – és bizony nem feltétlen lágersörökkel kísérleteznek az immár négyszázat is közelítő számú cseh főzdékben.

Vajon hol a határ? A magyar piacon – a magunk részéről – bőven látunk lehetőséget az ale-k további terjedésére. Folytatódik-e a trend, a világban is? Vagy a négy-öt százalékos piaci részesedésnél megáll a növekedés?

A verseny komolyságát mutatja, hogy a nagyüzemek is nekiálltak újhullámos söröket főzni, illetve a „craft” főzdék is egyre gyakrabban főznek nagyüzemeket is megszégyenítő mennyiségeket. Szóval izgalmas sörös évek várhatóak.