Olvasási idő: 4 perc

Amikor 1986-ban a Kinizsi utcában megnyílt a Kaltenberg Bajor Királyi Söröző a hozzá tartozó sörfőzdével, még senki sem gondolta, hogy a magyar sörpiacon rövidesen az életben maradásért kell majd küzdenie. Igaz, elmúltak a hetvenes évekre oly jellemző sörhiányos nyarak, de a hazai sörfogyasztás továbbra is növekedett. Ez optimizmusra adott okott és 1992-ben elkezdődött a kissörfőzdék építési láza. Szerepe volt ebben a látszólag korlátlan felvevőpiacnak és annak is, hogy sokan elvesztették munkahelyüket és vállalkozni kényszerültek. Egy azonban biztos: akkoriban a sörfőzde jó befektetésnek tűnt.

Volt is kínálat. A Blonder, a HBH, a Jäger, a Donaubrau egyaránt vállalta a berendezések szállítását, de volt olyan vállalkozó is, aki maga építette meg sörfőzdéje eszközeit. A kisüzemi serfőzdék számáról soha nem készült pontos statisztika. A becslések szerint 1994-ben mint-egy 300-350 üzemben főztek sört. Ez a szám 1997-re felére, majd a kétezres évekre a tizedére csökkent.

Mi történt a kilencvenes évek második felében, ami ennyire megváltoztatta a helyzetet?

Elsősorban az, hogy a sörpiac időközben kínálativá vált, a fogyasztás rohamosan csökkent, a jó sört is nehéz volt eladni, a rosszat meg már szinte lehetetlen. Ezenkívül sújtotta a kicsiket az is, hogy 1993 és 1996 között az alapanyagár a duplájára emelkedett és nőttek az adóterhek is.

Nagyon lényeges volt, hogy az elsöprő többség, mindenféle szakmai képzettség nélkül vágott a vállalkozásba. Nem kevés pénzért, hiszen akkoriban egy-egy ilyen berendezés ára nyolcmillió forintnál kezdődött, és a beruházás költségeit növelte a szükséges ingatlan, valamint a megfelelő közműcsatlakozások kiépítése is. Kisüzemi sörfőzdét beindítani nem tartozott az olcsó, és főleg nem, a kockázatmentes vállalkozások közé.

Ennek ellenére több százan vágtak bele. Alkalmasint azokkal a hitelekkel, melyek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők vállalkozásbarátnak. Helyzetüket tovább rontotta, hogy Magyarországon a kilencvenes években — arányosan az életszínvonallal — csökkent a sörfogyasztás és a multinacionális cégek tulajdonába került magyar sörgyárak söreinek a minősége is sokat javult. Ebben a kiélezett versenyben két tényező döntőtt: az ár és a minőség. Sokat nyomott a latban, az is, hogy a nagyüzemek sokkal több eszközzel – reklám és világítótáblák, korsók és poharak – és gyakran anyagiakkal is támogatták a vendéglátóhelyeket.

És volt még egy nagyon lényeges szempont, ami a tömeges sörfőzdebezárásokhoz vezetett. A világban már nagyban zajlottak a sörforradalom eseményei, amik bebizonyították, hogy igenis van létjogosultsága a házi sörfőzésnek és a kisebb sörfőzdéknek – csak nem a nagyüzemek által uralt pályán, a láger sörök piacán kell, hanem a felsőerjedésű sörök és a sörkülönlegességek főzésével lehet versenyezni. Legjobb tudomásunk szerint ezzel akkoriban senki sem próbálkozott

Annak felismerésre, hogy a sikerre a kisüzemek a felsőerjesztésű sörök piacán számíthatnak, Magyarországon közel húsz évet kellett várni. Sajnos ennek a felismerésnek hiánya is vezetett a többszáz hazai sörfőzde bezárásához, melyek mögött gyakran félrecsúszott emberi sorsok is jócskán akadnak.