Olvasási idő: 2 perc
Egy férfi bemegy egy prágai kocsmába, leül a pulthoz és rendel három korsó sört. Miután megkapja, egyiket a másik után, szép lassan kortyolgatva megissza. Mikor mind a három korsó kiürül, rendel még hármat. A csapos csodálkozva figyeli a furcsa ivási szokást, nem is állja meg, hogy ne tegye szóvá.
– Azt tudod, ha sokáig hagyod állni a kicsapolt sört, az elveszti frissességét és megmelegszik? Jobban járnál, ha egyenként rendelnéd.
– Nos – mondja a férfi – Csak, hogy értsd, elmondom, hogy van két testvérem, akikkel sokáig nap mint nap együtt ittam. Sajnos az egyik Amerikába, a másik Ausztráliába költözött. Jelenleg három különböző kontinensen vagyunk és alig látjuk egymást. Szóval iszom egy korsót magamnak és kettőt a testvéreimnek. Így legalább igyekszünk életben tartani ezt a szokásunkat és ennek köszönhetően úgy érezzük, még mindig együtt vagyunk.
A csapos egyetért abban, hogy ez gyönyörű magyarázata a furcsa viselkedésének.
A férfi törzsvendéggé válik a bárban. A csapos és a többi vendég is hozzászokik a rituáléjához, hogy hármasával rendeli és issza a söröket. Ám egy nap bejön a „háromsörös” pasi és csak két korsó sört rendel. Az egész kocsma elcsendesedik. Mikor a második körben is két korsó sört rendel, a kocsmáros így szól hozzá:
– Szörnyen sajnálom a csapást ami téged ért, engedd meg, hogy részvétemet fejezzem ki gyászodban.
A férfi előbb értetlenül néz, majd elmosolyodik és így felel.
– Köszönöm szépen, de szerencsére mind a hárman jól vagyunk.
– De akkor, miért csak két sört kértél az előbb?
– Csak annyi történt, hogy a feleségemmel csatlakoztunk egy olyan baptista gyülekezethez, melynek tagjai nem fogyasztanak alkoholt. Emiatt nekem le kellett mondanom az ivásról, de a testvéreim továbbra is katolikusok, így ők továbbra is sörözhetnek.
