Olvasási idő: 2 perc
Elsőként említhetnénk, hogy sajnos nem minden sör rendelkezik „saját” márkavédjegyes koronazárral, az üveget egyszerű arany- vagy ezüstszínű „kupakkal” zárják le. Ennek oka, hogy a koronazár felülete alig több mint öt négyzetcentiméter, és így igen nehéz a feliraton kívül mást is elhelyezni rajta. Így a gyűjtő számára esztétikailag kevesebb élményt nyújt a koronazár, mint például a címke. Ez lenne a második ok, amiért a gyűjtők kevésbé szeretik a kupakot.
A harmadik ok: nehézkes a tárolása, illetve a gyűjtemény bemutatása. Azaz, szemben a papírból készült sörcikkekkel, a koronazár gyűjteménybe rendezése is komoly feladatot ró a tulajdonosra. Aki számára gyakran nagyon nehezen – vagy egyáltalán nem azonosítható – a csak iniciálét, vagy kizárólag illusztrációt viselő kupak.
Persze, ha így jól belegondolok, tényleg elég elvetemült dolog kupakot gyűjteni. Mert ugye az még hagyján, hogy itthon elmagyarázod a pincérnek, hogy miért nem csapolt sört iszol. Az viszont, hogy miért kell egy tizest a sörnyitó és a kupak közé tennie – hogy a kupak ne hajoljon meg – már a közös anyanyelven sem egyszerű feladat. Külföldön persze komplett idiótának nézik az embert, amikor nyelvismeret híján kikapja a bontatlan sört a pincér kezéből…
Egy újabb ok, amiért az ember áttér az otthoni sörivásra.
