Olvasási idő: 1 perc
Sokszor mondtam már, hogy ha az ember egy ismeretlen helyen rendel sört, mindig nézzen körül, hogy a helyi erők mit isznak. Nos, tegnap ezt elmulasztottam, annyira megörültem, hogy egy angyalföldi kocsmában cseh sört csapolnak. Elővigyázatlanságomnak meg lett az ára: a csapolt cseh sör bizony savanyú volt.
Reklamáltam a csinos kislánynál, aki a sört csapolta nekem, hogy savanyú a sör. Ő nem ért hozzá, nem iszik sört, válaszolta, de szól a főnökasszonynak.
Szólt is, de kiderült, a főnökasszony sem iszik sört, ő sem ért hozzá.
– Nem kell ehhez szakértelem – mondtam neki –, mert normális esetben a sör nem savanyú.
Ekkor végső érvként, hogy bizonyítsa a sör savanyúsága nem, hogy hiba, hanem érdem, hozzátette:
– De uram! Ez egy cseh sör!
Körülnéztem. Mindenki üveges Arany Ászokot ivott. Kértem én is egyet kárpótlásul.
További olvasnivaló, csak egy kattintásnyira: Marafkó László: Sörmell
