Olvasási idő: 3 perc
„Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe országban, képzelj el magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek első része sokszor háromemeletes, míg ellenben háta szerényen lapul a hegyhez.”– írja a városról Mikszáth Kálmán, aki akárcsak Petőfi Sándor, itt tanult a város akadémiáján.
Selmec, ez a mindössze tízezer lakosú kisváros valaha a Magyar Királyság harmadik legnagyobb városa volt. Ennek köszönhetően – a ma alig több mint tízezres lakosságához mérten – elképesztően gazdag műemlékekben. És természetesen nem szúkölködik kocsmákban sem.
De hogy is szúkölködne, hiszen egykor bányászok, majd a bányászat hanyatlása után a diákok töltötték meg a város kocsmáit. Már pedig tudjuk, hogy mind a sok port nyelt bányászok, mind a tudásra is szomjazó diákok komoly sörpusztítók voltak, amióta világ a világ.
A legenda szerint a város alapítása egy pásztornak köszönhető, aki nyájának legeltetés közben két gyíkra lett figyelmes: az egyik hátán ezüst-, a másikén aranypor csillogott. Ezek a gyíkok vezették el a pásztort a vidék arany- és ezüstlelőhelyeire. A hálás lakosok ezért a két gyíkról a város címerének megalkotásakor sem feledkeztek meg. Így aztán az sem véletlen, hogy a kocsma melyre rábukkantunk, az U Jašteríc – azaz a Gyíkhoz – nevet viseli. Kocsmajáróknak úgy gondoljuk, kihagyhatatlan hely.
Egy boltíves kapubehajtón át jutottunk a belső udvarba, melyből a söröző nyílik. Az U Jašteríc a világ bármely pontján megállná a helyét a sörözők között. Berendezése némileg emlékeztet a pesti romkocsmákra, azok túlzásai nélkül, de a hangulat inkább már a cseh pivnicékre hajaz. Béke, csendesség, nyugalom. A háttérben finom muzsika szól halkan, a kocsma alapzaját a békésen sörözgető polgárok zsivaja és a poharak csilingelése adja.
A Lobkowicz konszern söreit mérik, ottjártunkkor épp a tizenegyes Ježek volt csapon, egy remek erősen komlózott sör, mely ideális kvaaterkázáshoz, könnyedén itatja magát és az ára is roppant baráti. Így aztán – gondolom érthető módon – az U Jašteríc lett a bázisunk, annak ellenére, hogy több kocsmát is kipróbáltunk a városban.
Ami némi csalódás volt számunkra, az a selmeci ERB kisüzemi sörfőzde. Három sörüket – Svetlý ležiak, Tmavý špeciál és Weizen – kóstoltuk. Semmi különös élményt nem nyújtott egyik sem, ezzel szemben kétszer annyiba kerültek, mint a cseh és szlovák sörök Selmec többi kocsmájában. De azért az ERB egy próbát mindenképp megér, Selmec azonban kihagyhatatlan!
#kocsmajáró
