Olvasási idő: 2 perc
Azzal gondolom nincs semmi baj, hogy én nem értek egyet a CIKK állításával, hogy a kisüzemek ahhoz értenek, hogyan kell jó sört készíteni, a nagyüzemek meg ahhoz értenek, hogyan kell sok pénzt csinálni – bár a megfogalmazás kétségtelenül frappáns, tapasztaltuk, hogy bőven akad ihatatlan láger és elontott ale a kisüzemiek között is, ahogy akadnak jó minőségű kivételek a nagy gyárak termékei között is.
Abban is vitatkoznék, hogy ha valaki a „kisüzemit” szereti, annak kényszerhelyzetben megoldás lehet az Óvatos duhaj, és tapasztalataim szerint a magyar „nagyüzemit” fogyasztók is legfeljebb az árával elégedettek. Tekintve, hogy, annak ellenére, hogy nincs benne pótanyag, még így is felbukkan az olcsó magyar sörökre jellemző kellemetlen, tapadós műanyag íz, nem hiszem, hogy a nevén kívül sok minden szerethető fedezhető fel benne.
Így a menekülősör kifejezést, én inkább abban az értelemben használnám, mint a borosok használják a „gugolóst” – a szomszédok gugolva mennek el a ház előtt, nehogy a házigazda behívja őket egy pohár borra. Ha már mindenképpen menekülő utat keresek a vacak sörök elől, és kelet-európai sörgyári ipát szeretnék inni, akkor inkább a Primátor IPA-t választom.
