Cseh sör, mint fogalom

Elsőre talán egészen egyszerű a válasz: cseh sör az, ami Csehországban készül. Bonyodalmak elkerülése végett most nem tárgyaljuk a licence söröket, azaz mi is azt tekintjük cseh sörnek, amit Csehországban főznek.

A cseh sör hírnevét a két leghíresebb sörgyár a pilseni és budweisi alapozta meg. Előbbi stílusteremtő volt, utóbbi pedig az egyik legismertebb márka, amelyet elsők között exportáltak. Ami bennük és az ezredfordulóig a cseh sörökben közös, az a sör típusa, mivel a cseh sörgyártás a huszadik század végéig kizárólag láger söröket főzött.

Vitathatatlan, hogy bár a cseh sörfőzők mindannyian hazai alapanyagokkal és hasonló technológiával dolgoztak, a sörök mégsem voltak egyformák. Annak ellenére sem, hogy a csehszlovák állam megalakulása és Csehszlovákia felbomlása közötti időszakban a kínálat kizárólag a két klasszikusból – a gyengébb vycepnyből és a tizenkettesnek is nevezett ležákból – állt.

Igaz a választék nem volt annyira sokszínű és izgalmas mint manapság, de a cseh mesterek mégis képesek voltak különféle receptek megalkotására és így mindenki megtalálhatta ízlésének a legjobban tetsző cseh sört.

A vycepní és a ležák mellett harmadikként ún. speciál söröket említhetjük, de sajnos ezek a sörkülönlegességek elenyésző hányadát adták a termelésnek. Igaz a kétezres évekre néhány kisebb sörfőzde – mint például a Primátor – már megpróbálkozott a különféle felsőerjesztésű sörök – mint például az IPA, a stout, a porter, a búzasör – főzésével, de ez nem rendítette meg a hagyományos cseh lágerek elsöprő mennyiségi fölényét.

A cseh sör fogalma alatt így továbbra is, a világszerte népszerű, cseh lágereket érthetjük. Ezt még az a kétezertízes években alakult több száz sörfőzde sem változtatta meg, amelyek az amerikai újhullámos sörfőzdék mintájára, eddig Csehországban teljesen ismertelen sörök sorával igyekeznek elnyerni a fogyasztók kegyét.