Olvasási idő: 3 perc
A családnak ilyenkor joga volt a többletet – felesleget véletlenül se mondanék – kimérni. Ez a „módi” annyira elterjedt a Német Császárságban, hogy egyre-másra születtek a különféle rendeletek, melyek a sör – a bor arisztokratikus italnak számított – kimérését szabályozták. Így például sok helyütt már a 15 században is csak hitelesített kupákba mérhettek italt és az árakat is fel kellett egy táblán tüntetni. Lassan de biztosan a laikus háziipar kereteiből kivált a sörfőzést és a vendéglátást, már hivatásszerűen űző réteg.
A középkorban a ilyen „kurta kocsmárosoknak” nem csak egy koszorút kellett cégérként kiakasztani, hanem egy táblát is, mely igazolta a törvényi felügyeletet. A táblát a felettes szervek adták, akik mindig ügyeltek a rendre, s cserébe adót vetettek ki a gazdákra. Ezen kívül még arra is vigyáztak, hogy a tábla csak addig lógjon odakinn, amíg sör van a háznál. Ha a hordók kiürültek, be kellett venni a táblát.
A „táblás gazdák” nem örültek a szabályoknak, az ellenőrzéseknek és pláne nem a konkurenciát jelentő a céhsörözőknek, mint ahogy a kolostori kiméréseknek sem, hiszen ezek a jobb minőségnek köszönhetően elcsábították a tehetősebb vendégeket. Egy dolog azonban biztos: a német, ha megszomjazott, válogathatott a sörmérő helyek között. Nem véletlen, írta ezt egy francia utazó 16. században: „A németek szabadidejüket a kocsmában töltik.”
Rotterdami Erasmus pedig az alábbi feljegyzést tette: „Hihetetlen, hogy milyen lárma keletkezik, mikor az emberek kótyagossá válnak. Senki nem érti a másikat. S elképzelhetetlen, hogy mennyi örömöt találnak a németek az olyan emberekben, akik kiabálásukkal, énekükkel, ugrándozásaikkal, verekedésükkel úgy mulatoznak, hogy majd összedől a ház. És a németek ezt tartják a kényelmes életnek.”
A kocsma a társasági élet középpontja volt. Igaz, más szórakozási lehetőség alig volt. Itt jöhettek össze az emberek, beszélgettek, kártyáztak, kockáztak és a nők körében is gyakori volt az ivás. Sok asszony esténként ott ült a serházakban, hogy azt tegye, amit a férje, vagyis addig igyon, míg le nem részegedik.
