Örülünk Vincent?

A válasz egy nyilvánvaló igen! Különösen igen, ha a doboz tartalma minőségében is méltó a „cseh sör” névre. Nem nyafognék, de sajnos személyes tapasztalat, hogy bizony amióta a csehek is áttértek a sör dobozolására egyre gyakrabban futok bele a cseh sörgyártás hírnevéhez méltatlan sörökbe. Amióta az otthoni eladások csökkennek a csehek rájöttek, hogy a  „cseh sör” egy  „trademark” – egy fajta védjegy, garancia a minőségre – és bárhol Európában lenne piaca, mintha kevébé lenne fontos a minőség.

Hangsúlyozom nem az olcsó sörrel, hanem a szarral van bajom. Nyilvánvaló, hogy a dömping ár felvet bizonyos kérdéseket. Az egyik ilyen kérdés, hogy a hagyományos módszerekkel főzhető-e sör körülbelül százötven forint per liter áron? – maximum ennyit tételez fel a kétszáz forint körüli ár. Ha a válasz igen, akkor kérdés, hogy a magyar sörök minek az alapján lettek beárazva?

A legfontosabb kérdés, hogy várható-e a piac radikális átrendeződése? Szerintünk nem, erről – meggyőződésünk szerint – a Csehországban is erőfölényben levő multinacionális sörgyártók fognak gondoskodni. Személy szerint persze annak örülnék a legjobban, ha az itthon főzőtt, jó minőségű és olcsó sörök árasztanák el a magyar sörpiacot. Erre sajnos nem látok reményt – de talán az egyre nagyobb mennyiségben érkező olcsó, cseh dobozos sör ebbe irányba hozza lépéskényszerbe a hazai sörgyártókat.