Olvasási idő: 3 perc
A kocsmába-járás persze nem magányos tevékenység, az alkoholbevitelen kívül fontos szocializációs szerepe is van. A kocsmában – függetlenül attól, hogy egyedül, vagy barátainkkal megyünk – mindig akad ivócimbora, akivel társalogni lehet. Tehát egy jó kocsmában nem lehet unatkozni, rosszba meg nem jár az ember.
Egy egészséges sörözéshez nincs szükség bömbölő rádióra, villódzó képernyőre, flipperre, billiárdasztalra, csocsóra, videó-játékra, mert ez nem vurstli, hanem munkában megfáradt családapák menedéke, ahol szomjukat olthatják és megfontolt beszélgetést folytathatnak néhány pohár ital mellett. Az ilyen tisztes kocsmalátogatásokban megőszült férfiak nyilván hasukat fognák a röhögéstől, ha valaki kihívná őket egy beer-pong nevezetű baromságra és arról próbálná meggyőzni őket, hogy az jobb, mint az ulti.
Micsoda?
Hogy a sörömbe pingponglabdát dobálnak? Hogy miután eltávolítottam a labdát a sörömből kiigyam azt? Hogy azután én próbáljam meg a másik poharába beledobni a pingponglabdát? És ezt addig folytassuk, míg a vesztes ki nem issza a tizedik bürökpoharat is? Hát ezt nem!
A virtusivásnak sem vagyunk hívei, pingpong labda is akkor volt utoljára kezünkben, amikor szakszervezeti beutalóval Kékestetőn nyaraltunk. Mindez nem véletlen, ezért nem is kívánunk és nem is fogunk ivási szokásainkon változtatni. Ezt a szórakozást pedig hagyjuk meg az amerikaiaknak, akik nyilván mindent kitalálnak, hogy legyen indokuk arra, miért isznak annyit a szar söreikből!
Ha fentiek ellenére kedvet kaptak a játékhoz, már csak egy pingpong asztalra, héhány pingpomg labdára, két kétfős csapatra és csapatonként tíz-tíz sörre van szükség. A játék célja, hogy az ellenfél poharait eltüntessük:. Ez úgy történik, hogy amelyik sörrel teli pohárba beletalálunk, annak a tartalmát az ellenfelünk megissza, majd a poharat félrerakja. Az nyer, akinek hamarabb sikerül kidobnia az ellenfél poharait.
Hát nem nagyszerű?
