Olvasási idő: 2 perc
A „Vienna láger” annak ellenére, hogy Bécsben már azelőtt kiment a divatból, hogy Anton Dreher megszerezte volna a kőbányai sörgyárat, egy ma is élő sörtípus, mely fennmaradását a mexikói sörfőzésnek – elsősorban a Negro Modelonak köszönheti. A mexikói sör ma is őrzi a bécsi ászok jellegzetességeit – a karakteres malátás, pirítós és diós ízeket, finoman komlózott édes simaságát – a sörsznobok szerint már nem az igazi. Arra hivatkoznak, hogy főzéséhez már nemcsak a bécsi malátát, hanem rizst és kukoricát, sőt amerikai komlót is használnak.
Van azonban Csehországban egy sörtípus, mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend: ez a polotmavý – mely sok rokon vonást mutat Dreher úr egykori sörével. Ami talán a legfontosabb, hogy a megszokott pilseni és bécsi vagy müncheni mellett karamell malátát is használnak a főzéshez. Az utóbbi időben egyre több cseh főzde készít ilyen borostyánszínű sörspecialitást. Többségüket magasabb alkohol és szárazanyag-tartalom jellemzi ezeket a söröket. Az ízbeli különbségek – tapasztalataim szerint – leginkább az utóízben jelentkeznek, melyben a kortyérzetben uralkodó finom malátásságot, felváltja sörönként eltérő, az elegáns szárazságtól a határozott cseh komlókeserűség. Hogy mennyire fontos sör lett ez az angolul amber lagernek nevezett finomság mutatja, hogy egyre több cseh gyár szortimentjében található meg.
