Olvasási idő: 2 perc

A középkori orvosok gyakran gyógyító hatást is tulajdonítottak a fűszereknek amelyek közül több is inkább hitbéli reményt nyújtott, mint igazi gyógyhatást.

Kevés fűszer úszta meg szárazon – többek között ánizs, babérlevél, boróka, kömény, kapor, koriander, is kerülhetett a sörbe, de nem maradhattak ki olyan ízesítők, sem, mint a csillagánizs, a szegfűbors, a gyömbér, a kardamom, a fahéj, a szegfűszeg, a szerecsendió vagy a csillagánizs, és a különböző citrusfélék héja.

Manapság sok modern kézműves sörfőző ismét használja a sörfűszerként elfelejtett növényeket, de nem azért mert gyógyító hatást tulajdonítanak azoknak, ahogy természetesen ma már azért sem vennék le a polcról, hogy segítségükkel elfedjék sörük savas, avas vagy gyógyszeres ​​mellékízeit, hanem, hogy izgalmas, új ízekkel lepjék meg fogyasztóikat.

Vita leginkább a fűszerek sörben való felhasználásának módjáról folyik, egyes sörfőzők szerint óvatosan kell a fűszerekkel bánni, és meg kell őrizni a sör klasszikus ízeit. Az igaz avantgárd sörfőzők azonban a legvadabb kombinációkat is szívesen kipróbálják.

Ez a megosztottság megvan a sörfogyasztók között is. A többség megmaradt a hagyományos sörök mellett, de a fiatalabb korosztály szívesen kóstolja meg a lehető legkülönböző söröket a savanyútól, a sóson át egészen a csilisig. És még csak az út elején járunk.