Olvasási idő: 3 perc

A sör a magyar köztudatban mindig is proli italnak számított. A klasszikus magyar irodalomban is talán Krúdy az egyetlen, aki „a gazdag ember a kocsmáros, bőven méri a habot” mondatával szaporította a többnyire német eredetű sörös szólások számát. A sör, mely a tizenkilencedik század közepétől kezdve nagyipari terméknek tekinthető, ettől kezdve árban is a bor versenytársa lett. Természetesen nem állítjuk, hogy a városi proletariátus kizárólag sört ivott, de az urbánus legendák a századforduló idejére már igazi munkásitallá avatták a sört.

Erre a mende-mondára aztán jócskán rájátszottak az 1950-es évek, amikor a Párt egyértelműen a sörfogyasztást támogatta a pálinkaivással szemben. Igaz a sörellátás mindig is akadozott, de a Kőbányai Világos mégis komoly szimbólummá, a jól végzett munka jutalmává nemesedett és ezért válhatott május elseje, a proletáriátus és a sör nagy ünnepévé, amikor a felvonulók százezreit jutalmazták az ezen a napon kifogyhatatlan sörrel.

De vajon miért lett a majálisok másik elmaradhatatlan tartozéka a virsli? Hangsúlyozzuk: a virsli, mely nem azonos sem a „frankfurterrel” sem a „wursttal”!

Nos azért, mert ez a magyar találmány, hasonló viszonyt ápol a hússal, melyből állítólag készül, mint a hamburger Hamburggal. Húsipari termék, melynek előállítása nagyüzemi módszerekkel, pót- adalék- és ízfokozó anyagok sokaságának bevonásával készül. Szerencsés esetben, jól ízesítve, a gusztusos műbél(?) burok eltávolítása után még undor nélkül fogyasztható. Óriási előnye, hogy a pépes massza, mely virslivé lényegül át, homogén megjelenésével nem árulkodik összetevőiről, és ami még fontosabb: olcsó!

Ha tehát sör-virsli versenyre – lásd: Bud Spencer és Terrence Hill, Különben dühbe jövünk című filmje – vállalkoznánk, győződjünk meg mindkettő eredetéről, de tartózkodjunk a túlzott mennyiségek elfogyasztásától is, mert könnyen gyomormosásba torkollhat a felhőtlennek indult szórakozás.

 

És ráadásként egy remek májusi elsejei történet a felvonulásról. Csak egy kattintás:

https://serteperte.blog.hu/2021/05/01/vidam_emlek_majus_elsejerol