Sörcsapda

A törzskocsmánkban üldögéltünk éppen. Mondhatnám azt is, hogy kivételesen, mert az utóbbi időben az otthoni sörözést részesítem előnyben.

— És a csapolt sör varázsa? — kérdezhetik erre Önök.

Igazuk van. De van még valami, ami eltántorít, hogy kocsmázzak. Ez nem más, mint a sörcsapda. Ennek működését fejtettem ki épp a harmadik korsó sör mellett ivócimboráimnak, akik épp indulni készültek.

— Menjetek csak, én még maradok — mondtam nekik. — Nem szeretnék a sör csapdájába esni. Tehát még iszom egy sört és elmegyek vécére, akkor talán kitartok hazáig. Mert ha nem, akkor útközben keresnem kell egy mellékhelyiséget. És hol talál az ember legközelebb ilyesmit? Világos! Egy sörözőben! Az meg persze nem járja, hogy csak úgy az utcáról egyenesen a vécére menjek.

Iszom tehát előbb egy korsó sört, elintézem a dolgomat és folytatom az utamat haza, a külváros felé ez jó esetben is két átszállás. A folyamat egyre gyorsul. A következő sör már nem marad nyugton annyi ideig, mint az első. Így ismét újabb kocsma, újabb sör.

A sörcsapda végleges győzelmétől csak az otthon sikeres elérése menthet meg. Így van ez, mint azt a kocsma előtt elpihent részeg elmefuttatásából is láthatjuk:

— Ha most fel tudok állni, akkor bemegyek, és iszom még egy sört, ha nem tudok felállni, akkor hazamegyek.

(Fotó: www.faktor.hu)