Sörözni egy kicsit

Azt ugye mindenki tudja, hogy olyan, hogy egy sör, olyan nincs. A sör ugyanis nem hogy oltaná, de egyenesen fokozza a szomjúságot. És ez így van akármilyen sört –  nem állott és nemromlott, nem megsavanyodott – sört is iszunk. Még a savanyú sör – mert van már olyan, amit direkt savanyúra csinálnak – is kedvet csinál egy újabb sörhöz. Igaz másodiknak mi már biztos nem azt kérünk.

A sörözés másik fontos kritériuma, hogy társaságban igyunk. Egymagában az ember még be-benéz egy kocsmába, de ha nem talál beszélgetőpartnert, akkor bizony nagy valószínűséggel nem kér következőt. Ezért is kulcsszereplő a csapos, hiszen ő az állandóan potenciális beszélgetőtárs, de tapasztalataink szerint, még az ismertelen kocsmában is szinte mindig akad egy kíváncsi vendég, aki szóba elegyedik a betérővel.

Az első bekezdésben foglalt állítás – miszerint sörözni bármilyen sörrel lehet – persze nem teljesen igaz, ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a sörözés nem egy-két sör elfogyasztását jelenti. A sörözéshez jó sör kell, többnyire világos, amely nem túl erős és nem túl karakteres. Az IPA például elég hamar legyalulja az ízlelőbimbókat, ezért több órás sörözéshez nem ajánljuk, ahogy a baksört, vagy a többi erős, vagy hansúlyosan karakteres sört sem.

Sörözéshez ezért elsősorban a tízes vagy tizenegyes cseh söröket javasoljuk, melyekből még kezdő sörivó is könnyedén legurít öt-hat korsóval. Szívesen javasolnánk hasonló magyar söröket, amelyekkel a hazai sörivók többsége igen jó barátságot ápol. Magunk részéről semmi kifogásunk ez ellen, de javasolni mégis inkább a cseheket javasuljuk.

Azt persze nem állítjuk, hogy a határ a csillagos ég, rutinos sörivó konstatálja az intő jeleket – az artikulációs problémákat és az egyre gyakrabban jelentkező vizelési ingert. Ha erős jellem ilyenkor elindul hazafelé, mert ekkor még szép emlékek maradnak a sörözésről és megelőzhető a lerészegedés és a felesezésbe torkolló céltalan vedelés.