Olvasási idő: 2 perc
A szűrés során ugyanis nem csak a különböző lebegő alapanyag maradványokat távolítják el, hanem egyúttal kiszűrik a sör legdinamikusabb aromáit is, azaz nagy árat fizetünk azért, hogy vizuálisan egy vonzóbb, tükrösen tiszta sört állítanak elő.
A huszadik században szinte teljesen eltűntek a kínálatból a szűretlen sörök, a jó sör szinonimája a csillogóan tiszta sör lett. Ha azonban elfogadjuk, hogy az ízlés folyamatosan változik, akkor bízhatunk abban, hogy a szűretlen sör is egyre elfogadottabb lesz. Ez a felismerés megalapozta a szűretlen sörök huszonegyedik századi reneszánszát.
Ha ugyanis a kíváncsi sörivó legyőzi az előítéleteit és megkóstolja a „homályos” sört, nemcsak a lágertől, de a modern IPA-tól is eltérő, izgalmas, új ízekkel ismerkedhet meg. Az ilyen IPA-ban kevésbé csap arcul a komló, a szűretlen sör jellemzően kiegyensúlyozottabb a klasszikus IPA-nál.
Természetesen nem azt állítjuk, hogy a szűrt sörök között nincsenek kiváló és csodálatos sörök, csak annyit, hogy az aromák intenzitása sokkal erősebb a szűretlen söröknél és sokkal nyersebb a kortyérzet is, ami a szűretlen sörben levő üledékeknek köszönhető.
A leghíresebb „haze” a New England IPA, de a szűretlen sörök divatja már nemcsak az IPA-k sajátja, hanem egyre több „unfiltered” lágersör is forgalomba került és ismét divatba jöttek a szűretlen bajor és belga búzasörök, de népszerű lett a hagyományos német Kellerbier is.
