Te mit választanál?

Nyilvánvaló, hogyha nem a kedvenc cseh sörmárkám reklámtáblája világít a portál felett, eszembe se jutott volna a külvárosi sörözőbe bemenni. A szomjúság és a kíváncsiság azonban nagy úr. Meg perszer ritka dolog Pesten, a Hungária körúton túl, olyan sörözőt találni, ahol nem valamelyik hazai kommersz sört mérik. Így amikor megláttam azt a bizonyos táblát, leszálltam a 105-ös buszról és visszasétáltam a kocsmáig.

A kedvenc márkám tábláját leszámítva, kívülről sem volt különösebb vonzó a hely, de a gondolattól, hogy rövidesen kezemben tarthatok egy habzó cseh sörrel teli korsót nem csak a nyál futott össze a számban, de csőlátásom is támadt. Régi rutinom ugyanis, hogy ismeretlen helyen, mielőtt rendelnék, körülnézek, hogy mit isznak a helyiek. Itt azonban ez a vizsgálódás elmaradt, habozás nélkül rendeltem egy korsót kedvenc cseh sörömből.

Rövidesen előttem szomorkodott egy korsó sör, amely már távolról sem volt olyan vonzó, ahogy azt lelki szemeimmel elképzeltem. Az összezuhant habfoltok alatt egy gyanús folyadék bánatoskodott. Bele se kellett kortyolnom, elég volt megéreznem a szagát, hogy tudjam ez bizony döglött sör. Hiába eresztett ki a csőből egy féldecinyit a csapos, ennek a hordónak a tartalmán már nem segíthetett semmi.

Ekkor néztem körül a helyiségben, ahol rajtam kívül még jó néhányan tartózkodtak. Ám valamennyi vendég előtt az asztalokon, az egyik hazai kommersz világos márka korsói foglaltak helyet. Egy árva pikolót sem láttam semerre kedvenc cseh sör márkámból. Hát persze, a majdnem másfélszeres ár, itt a külvárosi sörözőben már komoly visszatartó erő. És ha több napja verték csapra a hordót, abban jó eséllyel lesz a sör „másodlagos frissességű” – magyarán savanyú.

Reklamáltam. Tulajdonképpen különösebb heves csatározás nélkül vették el előlem a szörnyű italt, és hálából én se adtam tanácsot, hogy „talán le kellene cserélni a hordót”. Jobb a békesség gondoltam. Hogy ne maradjak szégyenben és még kevésbé szomjasan, rendeltem egyet én is a kocsma kedvenc söréből. Az Arany Ászok a „maga módján” hibátlan volt, friss, megfelően hűtött és különösebb megerőltetés nélkül lecsúszott.  

Tanulság?

Semmi. Legfeljebb csak annyi, hogy ismeretlen kocsmában, ha többféle csapolt sör van, mindig nézzünk körül és azt válasszuk, amit az adott kocsma népe fogyaszt!

Egészségükre!