Olvasási idő: 2 perc
Ha valakire azt mondják, hogy nem jó ujjat húzni vele, az tekintélyt parancsol, hiszen a kifejezés jelentése, hogy jobb az illetőbe nem belekötni, kikezdeni vele, mert könnyen pórul járhatunk. Az újhúzás eredetileg kocsmai játék volt, már amennyiben az erőfitogtatást játéknak tekinhetjük.
A kocsmai verekedés szolídabb formája ez a nagyon sok helyen űzött szórakozás, melynek lényege, hogy eldöntsék, ki a legény a kocsmában. Eredetileg a két ellenfél jobb keze középső ujját egy asztal fölött összeakasztotta és a bíró vezényszavára a másikat megpróbálta az asztalon a saját térfelére áthúzni.
Az ujjhúzás több évszázados hagyománya Bajorországban és Ausztriában ma is nagyon elevenen él. A cél ma sem más, mint régen: kideríteni ki az a legény, akivel nem érdemes ujjat húzni.
A szabályok viszont változtak, így például szabadon választható, hogy a hüvelykujjon kívül melyík ujjával küzd meg az ellenfelével és ma már a csonttörések és az izomszakadások elkerülése érdekében általában az ujjak közötti horogszíjjal harcolnak.
A küzdelem kívülről talán mulatságosnak látszik, de az eltorzult húzóujjak és a kopott szaruhártya látványa, árnyalja a képet. A sérülések minimalizálása érdekében a legjobbak a versenyek között ujjra gyúrnak, azaz súlyokkal erősítenek és fokozzák fájdalomtűrő képességüket is.
A versenyeket természetesen nagyobb sörcsarnokoban rendezik, így az ujjhúzó versenyek elmaradhatatlan kelléke a gyakran emelgetett söröskorsó.
