Válságban a craft?

A lista élén természetesen az Anhauser Bush áll  olyan márkákkal, mint a Budweiser, a Bud Light, a Stella Artois és a Goose Island. Őt a Molson Coors, a Constellation Brands és a Heineken követi. Valamennyi felsorolt cég több – egykor független – sörfőzde felvásárlásával is növelte a piaci részesedését. Rajtuk kívül a Duvel Moortgat, a Kírin és a Sapporo is megjelent az amerikai piacon sörfőzdék felvásárlásával.

Az Egyesült Államokban az új alkoholtörvények megjelenése, 2012 óta sok kis sörfőzde csak a saját sörözőiben árulhatja sörét, mivel a legtöbb állam megakadályozza, hogy a sörgyárak a környékükön kívül is forgalmazzák söreiket. Ez a szesztilalom utáni állami törvényeknek köszönhető, amelyek arra kényszerítik a legtöbb sörfőzdét, hogy a korlátozott számú forgalmazóra hagyatkozzon termékeik üzletekbe, bárokba és éttermekbe való eljuttatásában.

A kézműves söripar két fő ágra szakadt: olyan márkákra, mint a Goose Island, vagy Lagunitas, amelyek nagyvállalatok tulajdonában vannak, és rengeteg helyen kaphatóak, illetve olyan sörgyárakra melyek szinte kizárólag lokálisan terjeszkednek és már a szomszédos városban sem kaphatók. Ha olykor sikereket is érnek el a közeli bárokkal, üzletekkel és éttermekkel együttműködve, a verseny a szélesebb körű forgalmazásért kiélezettebb, mint valaha.

Az amerikai sörfőzdék száma az elmúlt húsz évben megötszöröződött, de közben a sörfogyasztás csökken és bizony úgy tűnik, hogy nem sok olyan régi stílusú sör maradt, amit érdemes újjáéleszteni és sajnos hiába a rengeteg új, nemesített komlófajta, olyan hype-ra mint a Citra esetében nem számíthatunk. Mivel ma már nem elég „csak” jó sört főzni minden követ meg kell mozgatni az életbenmaradásért.