Olvasási idő: 2 perc
– Gazdag ember a kocsmáros, bőven méri a habot – állapította meg Krúdy Gyula egyik elbeszélésének a hőse, célozva arra, hogy a sok habbal a kocsmáros megrövidíti a vendéget. Régi vita ez, hiszen a sörhab felől közelítve a sörhöz, kétféle sörivót különböztetünk meg: az egyik ragaszkodik a tisztességes habkoronához, a másik viszont inkább lemond a habról, de a sör csordultig töltse meg a poharat.
Néhány országban csapolás közben a masszív hab képződése alapvetően fontos. Olyan országokban, mint például Belgium, hagyományos az, hogy a pohár fele habbal van tele. Az Egyesült Királyságban meglehetős különbségek vannak tájegységek szerint, néhány helyen, például Londonban és dél-keleten a habot gyakran úgy tekintik, mint ami felesleges. Ezzel ellentétben valamicske kis hab általában kívánatos Észak-Angliában, amellett, hogy a sört is becsülettel kimérjék.
Ennek ellenére sok angol szereti a habot, de emellett a teljes folyadék-térfogatú, tehát a hiánytalan mennyiségű sört is. Néhány éve a dolgok olyannyira elfajultak, hogy a sörhab mennyiségét már a bíróságon is felvetették. Bármennyire furcsa is, de azok akik ragaszkodtak, hogy egy teljes pint legyen a folyadék mennyisége, perelték a kocsmárosokat, akik az igényeknek megfelelően habbal mérték ki a sört. A bíróság dodonai döntést hozott: az ésszerű méretű habkoronát a sör jellemző tulajdonságának kell tekinteni, de ugyanakkor a fogyasztónak joga van ahhoz, hogy ragaszkodjon a folyékony rész teljes mennyiségéhez.
