Idő van

Persze tudjuk, hogy a kocsmáros a rendes nyitvatartás szerint kezdi meg a műszakot. Neki nyilván még öröm is az őszi átállás, hiszen ha hosszú volt a szombat, akkor egy plusz órája van, hogy kipihenje az esti fáradalmakat. A törzsvendégek – jelen esetben azok a szesztestvérek, akik miatt szivószálat is tartanak a korán nyitó kocsmákban a pulton, a hosszúhullámú tremor veszélyeinek elhárítására – nem feltétlen néznek a telefonjukra ébredés után, hanem egyből indulnak a „korai korty” elfogyasztására.

Így fordulhatott elő legutóbb, hogy a törzsvendégek már egy órával nyitás előtt ott toporogtak az egyik kocsma előtt, biológiai órájukra és mérhetetlen szomjúságukra hallgatva, ugyanis megfeledkeztek az őszi időszámításról. Szerencséjükre az egyik ivócimbora, egy taxis, épp szolgálatba indult. Rögtön leintettek és „elszalajtottak” a csaposért, aki két saroknyira lakott a kocsmától, és épp ébredezett, mikor a taxis felcsengetett hozzá.

A kaputelefon is elpirult, olyan cifrán káromkodott, hogy miért is jöttek érte, de a vendégekért mindent felkiálltással perceken belül már úton is volt a Peugeot típusú jármű a taxissal és a csapossal a kocsma felé. Itt a kaputelefonban már megismert dühös becsületsértések után, tisztázták, hogy mennyi is az idő, majd mindenki elégedetten befizetett az első körre.

A nagy ijedtségre való tekintettel a csapos ezen a reggelen nemcsak sört, de egy gyomorkeserűt is töltött magának.