Olvasási idő: 2 perc
A technológia lényege, hogy nem a mostanában megszokott módon, egy „húzásra” töltik meg a korsónkat sörrel, hanem több fázisban csapolnak, nagyobb nyomással. Ha megtelik a pohár a habban bővelkedő sörrel, leteszik a pultra, majd amikor a hab leülepedik, akkor megismétlik a műveletet annyiszor, hogy a korsó megteljen sörrel és fölötte egy masszív hab jöjjön létre.
A művelet hat-hét percig is eltart. Idősebbek még emlékeznek azokra az időkre, amikor a pesti sörözőkben is – állítólag német mintára – hasonló módon csapolták a sört. Valószínűleg nem véletlen, hogy a „slow pour” azaz a lassú csapolás kiment a divatból.
„A hétperces csapolás a szadizmus története. Sok kocsmáros nem értett a sörhöz és négyszázhúsz szomjas másodpercen át csapolta — jobban mondva kínozta bele — a pohárba. A vendégek is elhitték, hogy ennyi idő kell, hogy a pohárba szem gyönyörködtető habkoronás sör kerüljön. Csakhogy ennyi idő alatt a pilseni gyakran megmelegedett, elvesztette szénsavtartamát. Ennek köszönhetően a sörivók — hála istennek — rájöttek, hogy a sör akkor az igazi, ha egy perc alatt, egy lendülettel kerül a pohárba.” (Ismeretlen szerző műve, amivel teljes mértékben egyetértünk.)
