Olvasási idő: 2 perc
A Watney sörfőzde 1963-ban kiadott történeti könyve röviden szól a „Pimlico ale”-ről is. Elmondja, hogy a Pimlicót a középkortól a Tudor-korig főzték, de nem ad sok képet arról, milyen lehetett az íze. Ezért néhány másik könyvet is átnéztünk és érdekes dolgokra bukkantunk.
A Pimlico sör erős volt – elég erős ahhoz, hogy „gonosznak” tartsák. Igazi részegesekkel – ha úgy tetszik, a keményvonalasokkal – azonosították. Az 1609-ből származó „Pimlyco, or runne Rec-cap” című vers a sör leghíresebb említése:
Erős Pimlyco, a tápláló étel,
Mely kövérré teszi az embereket, és tiszta vért nemz;
Mély Pymlyco, a Vígság Kútja,
Mely vidám társaságot vonz.
A Pimliciot egy Kelet-Londoni „Hogsdoni (ma Hoxton) kocsmában szolgálták fel, amelyet Elinour Rummin, „Anglia sörfelesége” vezetett. A környék, ahol a kocsma állt, Pimlico néven vált ismertté – valójában a sörről kapta a nevét!
Magát a sört valószínűleg nagyon enyhén komlózták, ha egyáltalán komlózták, és sok erjesztetlen cukrot tartalmazott. Édeskés lehetett. Sötét színű és valószínűleg enyhén füstölt is lehetett, tekintettel a malátázás akkori kezdetleges módszereire. Watney's könyv (valószínűleg tévesen) azt sugallja, hogy a sört „a Westminster apátság szerzetesei főzték”. Tehát akár egy brit apátsági sör is lehetett!
Ha egy történelmi beállítottságú sörfőző újra akarná alkotni, azt tanácsolnám neki, hogy tegye félre az autentikusságot, és adjon hozzá egy kis komlót. VIII. Henrik utálta a komlót, a „gonosz és ártalmas gyomot” és 1519-ben betiltotta használatát. Ennek ellenére sok sörfőző továbbra is hozzáadta söréhez.
Henrik halála után a rendeletet eltörölték és ismét került komló az angol sörbe.
Szerkesztette: Kovács Gábor Maláta
Foto Pixabay
