Urquell mindenáron?

Világos, áttetsző szín, határozott komlóíz, frissesség, elegáns keserűség – és természetesen a žateci komló, amely nélkül ez az egész történet aligha lett volna ilyen sikeres. Csakhogy van a sikernek egy kellemetlen mellékhatása: előbb-utóbb mindenki ugyanazt akarja. Csehországban azonban sokáig nem így működött a dolog. A csehek ugyanis nem feltétlenül azt itták, amit a világ ismert. Inkább azt itták, ami az övék volt. A városuk, a régiójuk, a kedvenc kocsmájuk söre. Budvar, Bernard, Svijany, Primátor és még egy sor kisebb főzde sörei jelentették azt a helyi sokféleséget, amelytől a cseh sörkultúra valójában érdekes volt.

Aztán 1992 után megkezdődött a nagy átalakulás. A Pilsner Urquell előbb a SABMillerhez, majd 2017-ben az Asahihoz került és ettől kezdve az Urquell már nem egyszerűen sör lett, hanem márka. A márka pedig nem tréfál – kötelez. Jött a marketing, a szponzoráció, a látványos országos jelenlét, és persze a tankové pivo, a tankos sör, amelyből sikerült azt a csodát is kihozni, hogy a söripar büszke arra, hogy a sör a kocsmába nem hordóban, hanem tankban érkezik. Ezekkel a  lépésekkel a Pilsner Urquell elfoglalta a helyét a cseh kocsmákban. Nem feltétlenül azért, mert mindenki számára ez volt a legkedvesebb, legjobban ízlő sör, hanem mert ez volt mindenütt kapható.

És ez azért nem ugyanaz.

A kisebb cseh főzdék ugyanis meglehetősen kellemetlen helyzetbe kerültek. Lehetett nekik jó sörük, hagyományuk, helyi kötődésük, tisztességes főzőmesterük – csak éppen nincs mögöttük egy nemzetközi vállalat marketinggépezete. Az egyiknek van egy több országra kiterjedő reklámkampánya, A másiknak van egy kocsmárosa, aki azt mondja: „Kóstold meg, szerintem jó.”

Nehéz verseny.

És valahol itt van a cseh sörkultúra egész történetének keserű iróniája. A Pilsner Urquell éppen azzal változtatta meg a világ sörét, hogy különlegessé tette a cseh pilseni sört. Ma pedig éppen a saját világsikerének köszönhetően veszélyezteti azt a sokféleséget, amelyből egykor maga is kiemelkedett. Persze a Pilsner Urquell továbbra is jó sör. Ezt kár lenne letagadni. A probléma nem az, hogy létezik, hanem az, hogy egyre több helyen már nem kell mellé másik, pedig Csehország sörkultúrája soha nem attól volt nagyszerű, hogy volt egy híres söre, hanem attól, hogy minden városnak, minden régiónak, minden kocsmának lehetett egy saját söre, , mert egy ország sörkultúráját nem az mutatja meg igazán, hogy hány korsó fogy a leghíresebb söréből.

Hanem az, hogy hányféle sör közül lehet választani, mielőtt a csapos munkához lát.

Illusztráció: Kovács Gábor Maláta /ChatGPT