Olvasási idő: 7 perc
Ha többet is szeretnél tudni az adott sörtípusról, mint ami a rövid bemutatkozásban van, nincs más dolgod, mint a sörtípus vastagon szedett nevére klikkelni!
American Pale Ale – Ha sörforradalom, akkor IPA! – vágják rá sokan a kérdésre, melyik az igaz craft. Pedig valójában ez sokkal inkább igaz az american pale ale-ra azaz az APA-ra.
Apátsági sörök – Régi, apátsági receptek alapján készülő elegáns, szépen kiegyensúlyozott, erős, ale típusú sörök. Elsősorban történelmi múltjuk köti össze és már nem is feltétlen apátságokban főzik őket.
Aratási sör – Történelmi tény, hogy a középkorban a mezőgazdasági munkásoknak az idényben, több országban is főztek, vékony, gyakran a komló mellett más fűszerekkel is ízesített frissítő, szomjoltó söröket.
Balti porter – A porter sör Baltikumi sikerét Nagy Péter orosz cár angliai útja alapozta meg. A cár Londonban kóstolta az akkortájt nagy népszerűségnek örvendő portert és rögtön rendelt is belőle egy szállítmánnyal, hogy otthon is élvezhesse.
Bak- és duplabak sörök - A baksört az év elején főzik. Jellegzetessége, hogy a rendesnél harminc százalékkal több malátával és így arányaiban kevesebb komlóval készül, mint a bajor sörök, ezért alkoholban gazdagabb és édesebb. A baksörök csapra verése mindenfelé a tavasz érkezéséhez kapcsolható.
Berliner Weisse – Könnyű ízeiből hiányzik a keserűség. Ez annak a következménye, hogy a komlót nem főzik, csak a cefrézés során adják a sörléhez. Ugyancsak különleges, hogy az erjesztéshez speciális élesztőt használnak, amely gyümölcsös jelleget ad a sörnek.
Cask ale – Az igazi ale az angol sörivók körében a művészet fogalomkörébe tartozik. Szenvedélyt és rajongást vált ki belőlük és előbb-utóbb azon veszi észre magát, hogy már nem is issza, hanem viseli a sörét.
Cream avagy tejes stout – A milk stout avagy a „tejes stout” 1909-ben jelent meg, amikor William Melhuish élelmiszervegyész, azt javasolta, hogy a stout főzésénél a szokásos sörfőző cukrok helyett használjanak tejcukrot.y bajor sörfőzde inasa, megunta a sörrel telt hordókat az udvarból a pincébe cipelni, gondolta ráér az másnap is. Igen ám, de mindez egy nagyon hideg téli napon történt és az udvaron hagyott hordókban másnapra jéggé dermedt a sör és a hordók szétrepedtek.
Füstízű sör – A leghíresebb bambergi sör a Rauchbier. Ennek különlegességét a sör készítéséhez használt maláta adja, melyet bükkfahasábok lángja felett szárítanak. A füst beleivódik a malátába és különösen finom ízt kölcsönöz ennek a sörtípusnak.
IPA - India Pale Ale – A jelenkor legnépszerűbb söre az IPA. A 2008-as BJCP még csak három típusát különbözteti meg, az Angol, az Amerikai és a Birodalmi azaz az imperial IPA-t. Azóta azonban elsősorban a változatos komlófelhasználás, a búza és karamell maláták használata révén többszörösére nőtt az IPA-k száma.
Kölsch – A kölsch egy nagyon világos színű, illatos felsőerjesztésű sör. Teste könnyű, karaktere lágy, íze gyümölcsös, alig kesernyés. Jellegét tekintve leginkább az angliai ale-ekhez hasonlítható. Újbóli népszerűségének titka, hogy stílus megtanítja becsülni a sörfőzők szakmai bátorságát.
Märzen/Oktoberfestbier – A Märzenbiert Gabriel Sedlmayr fejlesztette ki, aki ezzel az Anton Dreher féle bécsi stílusához hasonló sörtípust honosított meg Münchenben. A Märzen egy finom, tiszta és malátás karakterekben gazdag sörtípus.
Milkshake IPA – A Milkshake mely alapvetően laktózzal vagy más nem fermentálható cukrokkal, nem ritkán gyümölcsökkel, vagy vaníliával és zabbal készül többnyire enged az édes ízek nyomásának, annak ellenére, hogy nem hiányoznak belőle a többnyire amerikai komlók.
Pilseni, pils, pilsener – A pilseniek az addig csak télen főzött alsóerjedésű sör folyamatos főzését célozták meg nagyratörő terveikben. Hogy megértsük a feladat nagyságát, tudnunk kell, hogy akkoriban nem állt rendelkezésre a sörfőzéshez elkülönített élesztőkultúra, az erjedés beindításához többnyire öreg sört használtak.
Porter – A leglegendásabb sör, aminek születéséről számtalan teória látott napvilágot, Az első 18. századi leírások szerint egy sötét, testes, de nem kifejezetten magas alkoholtartalmú sör volt, bár 5-6 százalékos értékével mindenképp meghaladta az akkori sörök szokásosan 3-4 százalékos alkoholtartalmát.
Russian Imperial Stout – A Russian Imperial Stout nem orosz sör. Névadója egy Albert Le Coq nevű Poroszországban született belga kereskedő, aki az 1800-as évek elején a Londonban, felvásárolt portereket Szentpétervárra exportálta Russian Imperial Stout néven.
Saison – Nyári ital a vallon tartományokra jellemző saison, ami eredetileg egy belga idénysör elnevezése volt. Nevét a francia szezon szó után kapta, mert télen és tavasszal főzték és a mezőgazdasági napszámosok számára készült, akik ezt részben a fizetség helyett kapták.
Schwarzbier – A sötét szín magas alkoholtartalmat sejtet, pedig a Schwarzbier általában csak annyira erős, mint egy pilseni. A Schwarzbier-re elsősorban a barátságos ízek, a füstös és diós aromák, a csokoládés és a kávés zamat a jellemzőek.
Vienna – A „vienna lager” annak ellenére, hogy Bécsben már azelőtt kiment a divatból, hogy Anton Dreher megszerezte volna a kőbányai sörgyárat, egy ma is élő sörtípus, mely fennmaradását a mexikói sörfőzésnek – elsősorban a Negro Modelonak köszönheti.
Weizen, a német búzasör – A búzasör minden bizonnyal egyidős az árpasörrel, a sörfőzéshez a legalkalmasabb gabonafajtának az árpa bizonyult, ezért Európában ez terjedt el leginkább. A búza felhasználását a sörfőzéshez sokfelé, abból a megfontolásból is tiltották, hogy legyen elegendő alapanyag a kenyérsütéshez
Wit, a belga búza – Belgium az 1800-as évek elején Hollandia része volt, A holland kapcsolat hozzájárul a wit fő jellegzetességéhez. Abban a korban a hollandok uralták a fűszer-kereskedelmet. Ily módon a koriander, a holland Antillákhoz tartozó Curaçao szigeten termő narancs héja és egyéb fűszerek is utat találtak a sörbe.
#sörtípusok
