A Tatranský Čaj féldecis pohárban érkezett a szerzőhöz, aki rossz szokásához híven a sörét kívánta valamilyen lélekmelegítővel kísérni a komáromi kocsmában.
Régebben minden vasárnap azzal indult, hogy felkeltem és elsétáltam az újságoshoz, megvettem a Sportot és beültem a beszerzési helyhez legközelebbi kocsmába
Magyarországon a kocsmákban, ha már van, állandóan be van kapcsolva a tévé, mindegy hogy főzőműsor, politikai beszélgetés, szappanopera, vagy esetleg híradó van adáson
Minden kocsmának megvan a maga Münchausene, Ullenspiegele, vagy éppenséggel H. Kovácsa. Van, aki szereti ezeket a vidám kópékat, hiteles vagy lódító történeteikkel, van, aki nem, de az biztos, hogy nélkülük unalmas lenne a kocsmai élet.
Béla barátom néhány éve elkeseredetten mesélte, hogy a lánya egyik nap egy kiskutyával tért haza. Egy ismerősétől kapta a néhány napos ebet, aki a társasházi lakás új lakója lett Béla minden tiltakozása ellenére.
Baráti társaságokban közkedvelt téma arról beszélgetni, hogy mi minden történhet meg az emberrel, ha ittasan vezet. A sztorik többnyire csattanós poénnal érnek véget.