Régebben minden vasárnap azzal indult, hogy felkeltem és elsétáltam az újságoshoz, megvettem a Sportot és beültem a beszerzési helyhez legközelebbi kocsmába
A különféle ünnepek nekem a gyerekkoromban az alkohol által nyertek megkülönböztetést. Május elseje a sör habját, a Karácsony a vörösbort, a Húsvét a tojáslikőrt jelentette számomra.
Magyarországon a kocsmákban, ha már van, állandóan be van kapcsolva a tévé, mindegy hogy főzőműsor, politikai beszélgetés, szappanopera, vagy esetleg híradó van adáson
Minden kocsmának megvan a maga Münchausene, Ullenspiegele, vagy éppenséggel H. Kovácsa. Van, aki szereti ezeket a vidám kópékat, hiteles vagy lódító történeteikkel, van, aki nem, de az biztos, hogy nélkülük unalmas lenne a kocsmai élet.
Lajos egy sörért bármikor szórakoztató, bár nem feltétlenül igazán megesett történetekkel szolgál a meghívásért cserébe. Legutóbb egy angliai történettel köszönte meg a meghívást.
Épp kilépett az asztalos, aki az előző esti verekedésben leszakadt WC ajtót szerelte vissza a helyére, mikor megérkezett a kocsmába Lajoska, akinek hamis kártyázása miatt, tegnap kitört a balhé.