Usti nad Labem közvetlen közelében nem olyan régen még két sörgyár is működött. Az egyik a az 1753-ban alapított, Ústecke pivovar Velké Březno, a másik az 1867-ben alapított Ústecke pivovar Krasné Březno.
Ha Csehország és Magyarország népességét összehasonlítjuk, nincs nagy eltérés, viszont ha a két ország sörpiacát vetjük össze, ahogy mondani szokás: ég és föld a különbség.
A fentihez hasonló fotó már nem nagyon készülhet, a modern idők teljesen kiszorították a tálcájukon akár két tucat korsóval is egyensúlyozó pincéreket.
A sörivók sokfélék, van aki szereti ha nagyobb sör fehér sapkája, de sokan akadályként tekintenek rá, mely csak a kocsmárost segíti a vendég megkurtításában.
Amikor végre kiheverné a cseh(szlovák) sörgyártás az I. világháborús sokkból Németország előbb a Szudétavidéket, majd 1939-ben Csehország többi részét is elfoglalja.
A bőr az egyik legfontosabb szervünk, véd a káros környezeti hatásoktól, szabályozza a hőháztartást, részt vesz az anyagcserében, zsírt, vizet, vitaminokat közvetít, raktároz és érzékel is.
Azt ugye senkinek sem kell megmagyarázni, hogy az U Kalicha azaz a Kehely nem egy normális vendéglő – köszönhetően annak, hogy a Svejk révén szárnyára kapta a világhír.
A hagyományos jégsör az „Eisbock” egy véletlennek köszönhetően született. Egy bajor sörfőzde inasa, megunta a sörrel telt hordókat az udvarból a pincébe cipelni, gondolta ráér az másnap is.
Baráti társaságokban közkedvelt téma arról beszélgetni, hogy mi minden történhet meg az emberrel, ha ittasan vezet. A sztorik többnyire csattanós poénnal érnek véget.
Az európai sörfőzők hagyományosan mindig is az évszaknak megfelelő söröket főztek. Mást tavaszra, mást a nyári felfrissüléséhez és mást a hideg téli napokra.