Arról valamennyi vendéglátó rengeteget tudna mesélni, hogy mi mindennek kel lába egy kocsmában. Egy belga kocsmáros azonban úgy tűnik, hogy feltalálta a spanyolviaszt.
A Budweiser Budvar immár ötéve, minden év nyarán különleges sört dob piacra, amelyet egy kiválasztott cseh kisüzemi sörfőzdével kollaborálva főz Petr Košin a Budvar sörmestere és csapata.
Régi kedvencem a Boak and Bailey blog, melynek szerzői Jessica Boak és Ray Bailey immár 2007-óta publikálnak mindenről, ami a sörről, vagy a pubvilágról szól.
A gyümölcsös sörökkel az elvárás, hogy a gyümölcs és a sör házasítása legyen harmonikus, de fontos, hogy sörként is felismerhető legyen, de a gyümölcsös karakternek is egyértelműnek kell lennie.
Annyi sörfőzde és annyi sokféle sörtípus létezik, hogy eredeti nevet adni nekik már-már művészet. Vagy olykor nehezen magyarázható, mint például a serpa sör.
Mikor először Belgiumban jártam, Zaventemben laktunk, a brüsszeli repülőtér mellett. A hivatalos program után ki-ki kedve szerint tölthette az estéjét.
Az AB Inbev brazíliai sörfőzdéjének korábbi sörmestere beperelte volt munkaadóját, amiért az munkahelyén napi négy liter sör megivására kényszerítette és ez okozta az alkoholizmusát.
A japán sör történelme távolról nem régi, mivel a sör először a 17. században jelenik meg az országban. A japánok hosszú évszázadokig remekül el voltak a saját – főleg rizsből készített – alkoholos italaikkal, mint például a híres szakéval.
Aki megfordult már a prágai vagy a cseh kocsmák bármelyikében, az egészen biztos, hogy találkozott az újabban nálunk is kapható, ecetes lében pácolt cseh szafaládéval, közismertebb nevén az utopeneccel, azaz a vízbefulladttal.
A sörrajongók kezdik felismerni, hogy kedvenc sörfőzdéik nem biztos, hogy a függetlenség és a rendszerfelforgatás mintaképei, mint azt korábban hitték.